Több mint tizenegy éve hogy e sorokat írám. Te ezenben fölserdűlél; a vídám gyermek oly hív barátnőmmé fejlett, a mily leánya kevés atyának lehet. Ha valaki e világon, Te számot tarthatsz, az Írás szavaiként, hogy jó dolgod legyen s hosszú életű légy e földön.
A szeretet elsőségeinek egyike, hogy a mit már több ízben adott, újra meg újra oda ajándékozhatja, sőt tulajdonkép nincs is más egyebe amit adjon. Vedd hát Te is most újolag, amit már régóta bírsz: szívemet, szeretetemet, legbensőbb áldásomat mind örökre.
Bécs, November 1-jén 1836.